|
Kategória: Egészségügyi problémák Találkozásunk az MRSA-valGondolom, Te is csak nézel, legfeljebb a "guglihoz" fordulsz, hogy mivel is találkoztunk mi? Megsúgom: mi is így voltunk. Kiderült, a párom hordozója ennek a baktériumnak, amit - nem fogjátok elhinni - kórházban lehet "beszerezni". Ez egy Staphylococcus aureus törzshöz tartozó, antibiotikum-rezisztens baktérium.Mivel veszélyesnek tartották, hogy minden különösebb ok nélkül vérzik az orra, bent fogták a gégészeti osztályon. Hétvége volt, egy háromágyas szobában egyedüli betegként helyezték el. Még Tv is volt a szobában. Viszonylag jó hangulatban hagytam magára és jöttem haza holmikért, lévén, nem úgy indultunk el reggel, hogy esetleg a kórházban kell maradnia. Amikor felhívtam otthonról, hogy nehogy elfelejtsek valami fontosat (pl. telefontöltő), mondta, hogy éppen most volt ott a nővérke és mintát vett az orrából, a szájából és a hónapjából(?!), hogy megvizsgálják, nincs-e olyan betegsége, ami kórházi körülmények között terjed és okoz problémát. Még sosem hallottunk ilyesmit. Pedig mindketten - sajnos - elég sok időt töltöttünk különböző kórházakban, gyakorlatilag az ország különböző részein. Kicsit voltunk csak elképedve, de fontosabb volt, hogy megállapítsák, mitől vérzik az orra és megszüntessék azt. Két- és fél nap múlva hazaengedték, az ottani körülmények között (feltámasztott ágyhát, pihenés) nem jelentkezett ismételten a vérzés. Amikor elbocsátották, a lelkünkre kötötték, ha ismét vérezni kezdene, azonnal vissza hozzájuk, mert akkor valamilyen komolyabb arcüregi műtétre lesz szükség... Reménykedve eltávoztunk. Egy korábbi problémából kifolyólag december 6-án kellett bevonulnia ismét a kórházba, a gasztroenterológiára. Terv szerint gyomortürközés és vastagbél tükrözés szerepelt a vizsgálatok között. Sok évvel ezelőtt volt hasnyálmirigy gyulladása, az volt a gyanú, hogy talán ismét ez áll a probléma hátterében. A kiírt napon reggel, ahogy kell, becuccoltunk a kórházba. Kis idő múlva megmutatták a szobáját, egy háromágyas szoba középső ágyát. A már ott lévő két beteg nagyon kedvesen fogadta a páromat én pedig örültem, hogy jó társaságban (értem ez alatt, hogy humorosak voltak és nem legyengült betegek) telnek majd a napjai. Elrendeztem a holmiját, elbúcsúztam és indultam hazafelé. Még ki sem értem a városból, csörgött a telefonom. Félreálltam, felvettem - a párom volt. Hangja zaklatott, zavaros. Alig tudtam kibogarászni, hogy miről is van szó. Amikor eljöttem, nem sokkal utána berohant két nővér és szinte se szó, se beszéd, elkezdték kitolni az ágyát azzal, hogy egy másik kórteremben fogják elhelyezni. Itt még csak nem szólt volna a párom semmit, megesik az ilyen, de ahova vitték, az a hely már nem tetszett neki. Két, szemmel láthatólag súlyos, idős beteg feküdt a szobában, a szobaajtót szigorúan csukva tartották, ajtón kívül-belül a lábtörlő(!) fertőtlenítő folyadékkal volt átitatva. Kiderült ez az elkülönítő. Mivel párom nem óhajtott abba a szobába befeküdni, az nővér hívta a doktornőt. Az feldúltan érkezett és elmesélte, hogy a gégészeten levett minták pozitívak lettek. A párom hordozója a MRSA baktérium okozta fertőzésnek... Megtudta, azért tennék abba a szobába, mert az a két beteg is az említett betegségben szenved. De ők megbetegedtek, a páromnak semmi baja, ő hordozó... Mindenesetre megmondta a doktornőnek, hogy ő ott nem marad, mert ha eddig nem volt beteg, ha ott eltölt egy hetet, biztosan az lesz. A doktornő ez elismerte. Azt viszont nem értette, milyen ötlettől vezéreltetve végezték el a gégészeten ezt a vizsgálatot, ugyanis ezentúl bárhova bekerül a kórházba, mindenhol elkülönítik. A doktornő szerint nem ilyen betegeknél szokták a tesztet elvégezni, aki beesik egy orrvérzéssel, ott tölt 2,5 napot, hanem akik intenzív osztályon fekszenek, lélegeztető gépre kerülnek, műtét után vannak, kemoterápiát alkalmaznak náluk, stb. Végül arra a megegyezésre jutottak - mivel a doktornő semmit nem tehetett -, a gyomortükrözést elvégezték rögvest, pár nap múlva pedig egy hasi UH-ot készítenek még. A colonoscopiát a párom nem vállalta fel, már volt ilyen vizsgálata és nagyon rossz emlékei maradtak róla. Elmentem érte. Elolvastuk a zárójelentést. Kérdések tömkelege merült fel bennünk. Mikortól van a szervezetében ez a baktérium? Családtagok elkaphatják-e. Egy ezzel foglalkozó cikk szerint a normál napi együttéléssel nem lehet elkapni. Ehhez közvetlen testi érintkezés kell (pl. kézfogás)... Viszont a mobil telefon is közvetítő. Persze, az arcunkhoz szorítjuk beszélgetés alkalmával... Aztán használjuk egymás mobilját. Azt is megállapították a cikkben, hogy a hozzátartozók nagyon kis %-a fertőződött meg. A szépséghibája a dolognak az, hogy magam is sokat voltam kórházban. Műtétek, kemoterápia szerepel a listámon. Mi van, ha én fertőződtem meg? És a párom tőlem kapta el? Mi van, ha az unokáim fertőződnek meg? Megöleljük egymást, szeretnek mellém bújni az ágyban... "Ellenszereként" egy fertőtlenítős kézmosót ajánlott a doktornő... Utánaolvastam. A beteg ruháit, ágyneműjét elkülönítve, magas hőmérsékleten kellene mosni. Megjegyezem, a felső ruhákat lehetetlen. És kórházi körülményeket kellene teremteni a lakásunkban. Ha-ha-ha! A cikkből az is kiderül, a fertőtlenítő szerektől el nem pusztult baktériumokat a szivaccsal, ronggyal tovább viszik esetleg még nem fertőzött tárgyakra. Az nem nyugtat meg és nem vigasztal, hogy a legveszélyeztetettebbek a kórházi dolgozók, a takarítónőtől a professzorig. Arról nem beszélve, ki tudja, mióta élünk együtt ezzel a - esetenként halálos kimenetelű betegséget okozó - baktériummal? Teljes a kétségbeesésem. Nincs félelmetesebb annál, amikor kiderül pl. egy baktériumról, hogy antibiotikum-rezisztens. Hogy a húsfaló baktériumokkal áll szoros rokonságban. Még az interneten sem találtam megnyugtató választ... Ez rosszabb, mint amikor kimondták: rákos vagyok. Ugyanis rögtön tudták mondani, mik a kilátások, mik a lehetőségek. De itt? Le sem tudom írni, mit érzek. Azóta a háziorvosnál is voltunk már, a neki szóló papírt átadtuk, hát tisztán látszott rajta, hogy fogalma sincs az egészről. Annyit mondott, kövessük a leírásba foglaltakat… És tudjátok, mi öli meg ezt a baktériumot? Nem fogjátok elhinni: a marihuana! Kicsit hosszúra sikeredett a történet, de reménykedem, hogy egészségügyben dolgozók esetleg tudnak valami megnyugtatót írni az MRSA-val kapcsolatban. (A cikket beküldte: Rozália)
|