Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egészségügyi problémák

Úristen! Agyvérzésem volt!

Három nappal az 50. születésnapom előtt agyvérzésem volt. Négyszer műtötték az agyamat, hála Istennek, és néhány orvosnak, hogy nem élőhalott vagyok. És szerencsére már a pelenkás korszakon is túl vagyok. Sok jó és sok rossz tapasztalatot szereztem a kórházakról, és az ott dolgozókról. Rengeteg munkával jár az egészség visszaszerzése.

51 éves vagyok, két nagy gyermekem van, 24 és 26 évesek. Egy nagy cégnél könyveltem, jelenleg nem dolgozom. Körülbelül egy éve agyvérzésem volt, négyszer műtötték az agyamat, az 5. műtét koponya-helyreállító műtét volt. 7-8 hónapig éltem hiányos koponyacsonttal, védősisakban.
Egy éve kórházról kórházra járok, jelenleg itthon vagyok és keményen dolgozom a gyógyulásomon. Tavaly nyáron, az 50. szülinapomra meglepetésbulit akartak nekem szervezni a családtagjaim, barátnőim. Még a lánykám is hazajött titokban Párizsból, ahol 1,5 éve dolgozott szakmai gyakorlaton, ő lett volna a meglepetés. De legalább nem volt már ott, amikor Párizsban robbantgattak a terroristák! Aztán én okoztam a meglepetést, mert rosszul lettem az irodában, felugrott 210-re a vérnyomásom, és, mint később kiderült, agyvérzésem lett. Mentőt kellett hívni hozzám. Az agyvérzésnek nem volt előjele, csak annyi, hogy sokat fájt a fejem, és a látásommal is gond volt, rosszul láttam és valahogy szikrázott a szemem. Be is jelentkeztem szemészetre, csak már nem jutottam el oda. És fontos előjel volt, hogy mindenért aggódtam, izgultam. Sajnos nem ismertem azt a hozzáállást a problémákhoz, amit pl. a gyerekeim tökélyre vittek, hogy "Ki nem sz@rja le"...

Sajnos két napig gyakorlatilag nem csináltak velem semmit, bár a CT kimutatta az agyvérzést. Két nap után hála Istennek átvittek Pécsre, ahol Dr. Kasó Gábor és Dr Büki András professzor úr egy hét alatt összesen négyszer megműtöttek. Úgy látszik, még vannak feladataim (remélem, majd az unokázás), mert ennyi műtét után is életben maradtam és nem maradtam élőhalott. Emlékszem, hogy amikor pécsi kórházban tértem magamhoz 3 hét kóma és 3 hét mélyaltatás után és kérdeztem a nővérkét, miért vagyok kórházban, amikor megmondta, hogy agyvérzésem volt, milyen iszonyat és rettegés tört rám: Úristen! Ez nem lehet! Agyvérzése csak a nagyon öregeknek van, én meg még nem vagyok olyan öreg! Meg a könyvekben (Jókai, Dumas), akinek agyvérzése volt, csak fekszik, nem tud beszélni, csak jelezni a szemével, én meg tudtam beszélni.
Aztán amikor mondták, hogy lebénult a bal oldalam, azt sem akartam elhinni. A 4. műtétnél ki kellett operálni a koponyacsontom egy részét is. Az orvosok csak 5 % esélyt adtak az életben maradásra, de a műtét nélkül viszont nullát. Végül 7-8 hónapig éltem a csont nélkül, védősisakban. Ezután kórházról kórházra, rehabilitációs intézetről rehabilitációs intézetre jártam. Tudom, hogy mi minden múlik az orvosokon, és a kórházi dolgozókon. Szembesültem vele, hogy milyen különbség van köztük! És szembesültem azzal is, hogy milyen sok ismerősöm gondolt rám szeretettel és szorítottak értem. Fantasztikus érzés volt olvasni a sok facebook beírást, és sms-t, sok erőt adtak a kitartáshoz.

Most már sokkal jobban vagyok, a pelenkás korszakon is túljutottam, csak a bal kezem, és lábam nem akar még engedelmeskedni. De keményen dolgozom a gyógyulásomon, mindennapi gyógytornával, sok agykontrollal, pozitív könyvek olvasásával, pozitív dalok hallgatásával. Sokat köszönhetek gyógytornászaimnak, a hévízi Honvéd Kórház és a BM Szanatórium szakszemélyzetének és nővérkéinek! Rengeteget köszönhetek anyukámnak, hugicámnak, leánykámnak,volt férjemnek, barátnőimnek, volt kollégáimnak, kolléganőimnek! Szeretném, ha mások is beszámolnának saját tapasztalataikról.
(A cikket beküldte: Sokcsoki)



Mandulaműtét felnőtt fejjel
Évek óta megkaptam az orvosaimtól, hogy bizony, a garatmandulámat el kellene távolítani. Különböző okok miatt halasztgattam, aztán eljött a pont amikor már nem lehetett. Minden évben volt mandulagyulladásom, de a szüleim meggyőztek, hogy az a mandula bizony kell. »

Lisztes Krisztián: „A hajbeültetést nem kell szégyellni!”
Lisztes Krisztián Magyarország egyik legmeghatározóbb labdarúgó egyénisége. Ki ne emlékezne arra, hogy már igen fiatalon magára húzhatta nemzeti mezét, vagy arra mikor magyar játékosként a Fradi színeiben elsőként lőtt gólt BL meccsen. 28 évesen ért fel karrierje... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.egeszsegtipp.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) egeszsegtipp.hu | WebMinute Kft.