Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Egyéb cikkek

Mégis vannak csodák?

Cikkem az önzetlen segítségről szól.
Mai világunkban, amikor minden az anyagiak körül forog, szó szerint a lé a tét.:)
Jómagam nem dolgozom jelenleg, fogaim egyre jobban mentek tönkre, szuvasodtak, annak ellenére, hogy rendszeresen mostam, mosom. Régóta készültem fogdokihoz, de a piszkos anyagiak mindig közbeszóltak. Persze elmehettem volna egy körzetihez, de én rettegtem a fogdokiktól /már nem:)/. Ezt köszönhetem egy arany embernek. És most jöjjön a történetem. Ez egy csoda, ami velem történt.


Április óta nem dolgozom, sajnos, talán a stressztől, vagy egyéb okok miatt elkezdett romlani a fogam, annak ellenére, hogy mostam, ápoltam, kalciumot szedtem...de lehet a gének által kezdett hanyatlani a fogaim épsége. Számomra az egyik legfontosabb egy emberi külsőben, hogy milyen az illető mosolya! És egyszer csak azon veszem észre magam, hogy nekem is egyre pocsékabbá válik ez a számomra fontos dolog, a mosolyom.:( Tudtam, nem várhatok sokáig, hisz ha ez így megy tovább, visszafordíthatatlan következményei lesznek a fogvesztésemnek.

A lényeg: nyáron már bejelentkeztem egy orvoshoz, de ő kijelentette, hogy részletekben nem lehet nála fizetni, mivel ő egy hét alatt elkészül a kezelésekkel. Egyre jobban el voltam kenődve, és éreztem, ha nem szerzek pénzt, bizony a fogaimnak annyi. Közben a neten bújtam a dokik akcióit, sokat olvastam a fogbetegségekről, szóval nagyon képben voltam. Aztán egyre több fogam letört, és a mosolyomnak annyi lett. És a körzeti fogdoki sem tudott már mit tenni… a félelmemnek köszönhetően így jártam. Közben sokat agyaltam, hogy mit csináljak? Mert így nem jó, nem mertem mosolyogni, társaságban a kezemet raktam a számhoz... iszonyat kellemetlen volt, nem beszélve a fogfájásról.

Olvastam egy cikket, egy fogorvos írt néhány érdekes dolgot, ezt én is olvastam és beugrott, hogy én írok e doktornak pár sort, hátha... próba szerencse alapon. Megírtam a levelet, persze nem hittem, hogy választ is kapok... Másnap reggel döbbentem olvasom a választ.
Csodák csodájára behívott egy konzultációra. Persze rettegtem a dologtól, mert az egyik ok, hogy nem volt pénzem, a másik a félelem a kezelésektől.

2010. november 19.
Elmentem a megbeszélt időpontra, a doktor készségesen fogadott engem. Elmondtam neki a problémámat, persze azt is látta, hogy mozgássérült vagyok, és annyit mondott, ezen a problémán segíthetünk.. Megoldjuk - mondta.
Innentől fogva szépen járni kezdtem hozzájuk, fogkövet távolítottak el, húztak, a gócokat kiirtották… kaptam sok segítséget, tanácsot a helyes fogápolásról, úgy kezeltek, mint egy jól fizető pácienst. Egyszerűen nem értem, mi történik körülöttem, annyira kedvesek hozzám, lelkiismeretesek, hogy el sem hiszem.
Most már közel a vége a kezeléseknek, én egyre magabiztosabbá válok, érzem, valami nem mindennapi dolog részese vagyok. Ja és még arról nem is beszéltem, hogy egyik napról a másikra bátrabb lettem, nem félek semmilyen beavatkozástól sem!
Persze ez köszönhető ennek az áldott kezű dokinak, aki ennyire önzetlen, és nem az anyagiak motiválták, a sors remélem, megfizeti mind azt a jót, amit velem tett... Ritka a mai világban, aki ilyen tettre képes...
Sajnos néhány fogamat pótolni kell, de végre újra önmagam lehetek, nevethetek kedvemre… nem kell szégyenkezve beszélgetnem. Legyőztem a félelmemet, nagyon boldog vagyok.
És az a legtitokzatosabb, hogy annyi doki van a neten és én mégis ezt az egy orvost találtam, talán éreztem, hogy ő nem fog elutasítani, mert nincs pénzem, vagy az isten vezérelt felé engem. Sokat elképzeltem, ahogy belépek egy rendelőbe és boldogan megyek egy bármilyen kezelésre.
Végül egy a lényeg, hogy én hittem abban, hogy sikerülni fog… és sikerült, persze kellett az a másik ember is a csodához, egyszerűen jó időben fogalmaztam a levelemet számára.
És félretettem a szégyent, az ápolatlan fog nagyobb szégyen, mint segítséget kérni.
Így teljesüljön mindenki álma, ahogy nekem teljesült, persze mire eljutottam idáig, sokszor elképzeltem képekben a dolgokat, azt is elképzeltem, hogy csodás mosolyom van..
Valami folytán mertem kérni, igaz ez távol áll tőlem, de félretettem a szégyent.
Ritka az ilyen önzetlen ember, főleg ha orvosról van szó, hisz a mai világunkban csak azt halljuk, hogy az orvos társadalom mennyire pénzorientált.
Ezzel a kis cikkel kicsit az orvosok becsületét próbáltam helyrehozni.
Vannak még lelkiismeretes orvosok, illetve emberek...
Egyet ne felejtsünk el: nekik is van lelkük, és érzéseik. AZ ORVOS IS EMBER!

2011.12.27. A jelen.:)
Örömmel jelentem, hogy túl vagyok a kezeléseken, és csodaszép mosolyt kaptam, örök hála érte, életemben még nem történt velem ilyen csoda.
Ez a célom teljesült!
(A cikket beküldte: vt78)



Mert mindenki rohan...
Egy szép reggel... Indulás egy kórházba. ”Csak” beutalókért… Szokásos. Nekem már az. Elindulunk, szép reggel van…hűvös, jól eső idő, simogató napsütés, jó levegő…imádom! Jön velem Sógornőm is. Jó így. Nem szeretek egyedül menni. Beérünk a kórházba…. »

Böjtikutya, avagy csalánba nem üt a ménkű
Megpróbáltam nektek leírni és összefoglalni a az elmúlt hetemet, amelyben a léböjt rögös országútján barangoltam. Szeretném, ha a tapasztalataim segítenék azokat, akik bizonytalanok vagy lemondóak magukkal szemben. Ez egy járható út! »





Minden jog fenntartva © 2019, www.egeszsegtipp.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) egeszsegtipp.hu | WebMinute Kft.