Kategória: Egyéb cikkek az egészségrôlA fejlôdés csak akkor "valódi", ha az élet minôségét javítjaEgy sajátságos szorongó érzés kezd erôt venni a világon. Az emberiség, vagy pontosabban a civilizált faj megdöbbenve érzi, hogy civilizációja, technikai kultúrája, melyhez annyi reménységet fûzött, s melytôl az emberiség boldogságát várta, egyre inkább ellene fordul, az ôt hordozó embert megrontja és pusztulással fenyegeti.„Az emberre, ki bûntôl-bajtól senyved, csak azt ne mondjátok, hogy vegetál, mert vegetálva százszor szent az élet, s ahogy mi élünk, százszoros halál.” / Reményik Sándor / * Különös aggodalom, hiszen ez a kultúra látszólag az ember minden kívánságát teljesíti, minden vágyálmát betölti. A termelés az ember minden szükségletét kielégíti. A gépek az ember munkáját egyre jobban átveszik, hihitetlen kényelmet biztosítanak. Ezerféle élvezetet, szórakozást nyújtanak. Minden arra mutat, hogy az ember soha nem sejtett ritmusú haladás korában él, s egy új aranykor felé siet... * És mégis ... a gyakorlati élet emberei, akik a jelen civilizáció épületét vizsgálják, egyre veszedelmesebb repedések nyomait látják rajta, s félnek, hogy méretei, fejlôdési tempója egyáltalán nem óvják meg az összeomlástól. Stoddard amerikai író, tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke, a „Lázadás a civilizáció ellen” címû mûvében lehangoltan állapítja meg: „Az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nô azoknak az embereknek a minôsége is, akik építenek rajta.” „Pedig ez a faj nem javult.” Ezt egy másik amerikai orvos, író, Alexis Carrel fejti ki igen meggyôzôen „Az ismeretlen ember” címû mûvében. Pedig Carrelnek ugyancsak volt alkalma betekinteni a modern emberiség társadalmi és egészségi viszonyaiba; lévén a Rockefeller-alap egészségügyi intézményeinek egyik munkatársa. És megállapítja - amit egyébként nem volt nehéz megállapítania -, hogy „a modern technikai kultúra embere nem csak, hogy nem lett egészségesebb, hanem alapjában beteg …” Még nagyobb baj, hogy - a modern ember szervezetének belsô ellenálló és alkalmazkodó képessége egyre gyengülô tendenciát mutat. Legnagyobb baj azonban az, hogy - az egészségesnek mondott, vagy mondható embernek az állapota is csak mesterséges állapot. Állandó orvosi gondozás eredménye. Kívülrôl fenntartott sokféle „mankóval” támogatott „ egészség”. A ”civilizációs betegségek” özönétôl szenvedünk. A jó egészségnek természetesnek kell lennie. Civilizált világunkban azonban egyre inkább elsatnyul s helyét az orvosi beavatkozás foglalja el a maga tablettáival, piruláival, vegyszereivel, szérumaival, pótanyagaival, a szervezetbe való drasztikus belenyúlásaival. Minden szervnek és minden funkciónak külön gyógyszereket gyártani, specifikus szérumokkal egész népeket beoltani, a népmilliókat állandó orvosi vizsgálat és orvosi kezelés alatt tartani, óriási kórházakat és szanatóriumokat üzemben tartani „nagyon költséges és nem nagyon hatásos módja a nemzeti egészség fejlesztésének” - írja A. Carrel. Másik nagy hátránya ennek a külsô higiénikus módszernek, hogy egyre jobban kikapcsolja a természetes szelekciót, sôt bizonyos ellenszelekciót hoz mûködésbe. A civilizált ember bûnei a gyengeség bûnei. Az élvezetvágy, a kényelemszeretet, a teher és a felelôsség elôl való menekülés sugallja ôket. Pusztuló civilizációk, kiélt kultúrák klasszikus tünete ez. Természetes velejárója ez az általános szervezeti és erkölcsi gyöngülésnek, s annak a nevelési szisztémának, mely a fegyelmet és a vágyak megfékezését nem akarja ismerni. Amikor az ember eltér a természettôl, elzárul elôtte a természetfeletti világa is. (A cikket beküldte: apokrif) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|