|
Kategória: Egyéb cikkek Jó magyar egészségügyPontosan nem is tudom hol kezdjem, talán egy pár előzmény, és jöhet a kezdete a történetemnek.Azt a legelején el kell mondanom, hogy 3 éve szedtem fogamzásgátlót, s híztam tőle 12 kilót, mikor abbahagytam 9 hónap kellett, hogy kiürüljön a szervezetemből. Így 2 éve elkezdtem a naptárazást, egy éve védekeztünk így, s teljesen jól működött. Mindig megéreztem a peteérést, a testem minden apróbb kis jelzését, s tudtam is, hogy mit jelent. Hát az is kiderült, hogy miért volt. Menstruáció után 3 napra peteérésem volt. Borult az egész "naptármódszer-védekezés". Párommal felkészültünk, hogy lehet baba lesz belőle, de úgy különösebben nem izgattuk magunkat, hiszen a két év alatt egyszer nem volt, hogy ne félidőben legyen peteérésem. 5 napra rá pecsételő barnázásom volt. Ez már eléggé elgondolkoztató volt, de még akkor sem gondoltam, hogy baba lenne. És ettől a naptól egy ponton szúrt és görcsölt a hasam alja. Egyre fáradékonyabb lettem, s volt mikor nem bírtam a reggeli kávét, volt mikor pedig megőrültem érte. Mivel még nincs gyermekem, így nem voltam benne teljesen biztos, de terhességi tüneteim voltam. Mikor eljött a luteális fázis vége, s vártam, hogy megjöjjön, nem jött. Viszont menstruációs görcseim voltak. Itt már erősen gondoltam, hogy baba van a dologban, így irány a gyógyszertár, terhességi teszt, de negatív. Pár nap múlva is negatív. A görcsök elmúltak, mensi sehol nem volt, és nem értettem mi lehet ez. Kétségbeestem, nehogy a gyulladás okozza nekem ezt az egészet, s megkezdődött a NAGY FUTÁS. Nőgyógyászhoz hiába mentem, nem törődött velem. Meg se hallgatott, meg se vizsgált rendesen, s mikor kérdeztem, hogy egy u.h-t nem-e lehetne csinálni, lecseszett, hogy Ő majd tudja mikor kell az u.h. Erre másnap a háziorvos elküld u.h-ra, mondom szép, hogy a nőgyógyász nem tudja, de a háziorvos igen, nah, mindegy. Azt még hozzá kell tennem, hogy mikor megkérdezte a nődoki, hogy védekezünk-e, s mondtam, hogy nem, semmi kérdés, hogy akarnánk-e vagy valami, leszidott, hogy védekezzünk, mert szerinte sem kell nekem mindenképp egy abortusz. Szóval ott tartottam, hogy háziorvos elküldött u.h-ra, beutalón szerepel, hogy "a méh gyulladásos megbetegedése", s megtudtam, hogy semmi baja a májamnak, vesémnek, lépemnek, epémnek. ENNYI Bosszúsan visszafutok a háziorvoshoz, és fél óra tanakodás után már ő sem tudja hova fordulhatnék. Annyit mond, hogy várjak még pár napot, ismételjem a tesztet, s ha negatív, ad antibiotikumot. Úgyhogy az orvosok segítségéről itt lemondhattam. A váróban üldögélő, szintén tanácstalan beteg segített nekem. Fürdősót ajánlott, s gyulladáscsökkentő gyógyteát. Estére be is szereztem őket, napi 2 liter tea, és napi 1 óra áztatás után, 3 nap múlva minden tünetem elmúlt. Gondoltam, oké nem baba volt, csak a gyulladás, és hálát adtam mindennek, hogy elvileg ennyivel tényleg megúsztam. Aztán pár nap múlva meg is jött a menstruációm, már tényleg azt hittem minden ok lesz, meg se viselt, mint szokott, és jól éreztem magam, úgy mint 1 hónapon keresztül egyetlen napon sem. Persze megint jött a baj. Elkezdett szúrni ugyanazon a ponton, ahol azóta éreztem valami furcsát, hogy pecsételésem volt. Majd egy fél órával később megint úgy görcsöltem, hogy irány az orvos. Kiderült, hogy megfogant a baba, de a gyulladás miatt (amit nem kezeltek ki rendesen), nem tudott rendesen beágyazódni, s egy erősebb menstruációval kiürült. Persze a jó kis orvosok ezt is megoldották: egy görcsoldó-fájdalomcsillapító injekcióval. Még nem terveztük a babát, de hogy így kezeljenek az orvosok?! Nem vették komolyan, hogy csak érzem, hogy nincs valami rendben, s nem foglalkoztak velem! Mikor már babára gyanakodtunk, akartuk a picit, de még nem jött össze, s egy jó darabig nem is merünk próbálkozni sem, hiszen ki tudja, hogy egyáltalán már most rendben van-e minden, hisz a dokik most meg rám se néznek, van ahova be se jutok, mert épp semmi panaszom nincs... (A cikket beküldte: cucumber128)
|