|
Kategória: Egészségügyi problémák Beteg vagy? Járj utána!Történetem szolgáljon Neked tanulságként, hogy véletlenül se nyomja rá a bélyegét az életedre a tudatlanság, és a félretájékoztatottság. Én ugyanis tizenkét év küzdelem, szorongás után jöttem rá a megoldásra, miért vannak rosszulléteim.Kivizsgálások, a háziorvos, és az ideggyógyász semmit se mondtak. Később az általános iskolában többször is előjött, mindig kihívta Édesanyám az ügyeletes orvost, mert annyira ijesztőek voltak a tünetek, ő se mondott semmit. Gimiben már megsokszorozódtak a rosszullétek, végigrettegtem a négy évet, óriási hatással volt az életemre, a szorongás megfojtott, de orvoshoz nem mentem, mert korábban sem mondott semmit, így diagnosztizáltam magam: pánikbetegség. Erre hasonlítottak a legjobban a tünetek. Mikor az egyetemre kerültem, elhatároztam, kiderítem, mi a bajom. Elmentem immár a felnőtt háziorvosomhoz, aki széttárta a kezét, és ideggyógyászhoz küldött. Ő különböző vizsgálatokra, és mivel mindegyik negatív volt, nyugtatóval akart kezelni. Nem mentem vissza többet. Megint pár év tudatlanságban, ezalatt elneveztem magam tejcukorérzékenynek, lisztallergiásnak, ibs-esnek, és még rengeteg diagnózist gyártottam, és nem féltem orvosokhoz menni, hogy kiderítsem tényleg az-e a bajom, amit gondoltam, de mindegyik negatív lett. Ám csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ilyen tüneteim vannak, és egy papír nincs a kezemben, hogy mi ez. Így hát ismét háziorvos, aki megint csak ideggyógyászhoz küldött, ám ezúttal máshoz mentem, aki elsőre kimondta a diagnózist: MIGRÉN. Hazaérve utánaolvastam, és a teljesen megdöbbenve állapítottam meg: tényleg migrénem van. Ezután több vizsgálaton is átestem, melyek igazolták a diagnózist. El sem mondhatom, mennyire megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy nem én vagyok a selejtes, és nem is valami halálos kórban szenvedek, és másoknak is vannak ilyen rohamai. Úgy érzem, ha ezt tíz évvel ezelőtt tudtam volna, teljesen más lett volna az életem. Rengeteg lehetőséget hagytam ki, mert féltem a rosszulléttől, féltem az idegentől, féltem kimenni a szobámból. Azt hiszem szörnyű, hogy kb. nyolc orvosnak elmondtam a tüneteim, mire valaki felismert egy klasszikus migrént. És elgondolkoztat, hogy mennyi ember lehet hazánkban, akinek gondja van, de nem tudja megoldani, mert a háziorvosa nem hajlandó továbbküldeni, vagy folyamatosan rosszul képzett, elavult tudású, nemtörődöm orvosokkal akad össze. Amit én megtanultam, és mindenkinek tanácsolok(!): Soha nem szabad mindent feltétel nélkül elhinni egy orvosnak sem, és mindig kérjünk másodvéleményt komolyabb dolgoknál. (A cikket beküldte: jucumhaha)
|