Kategória: Külsônk egészségeA soványság "átka"Erre a cikkre biztos fogom kapni a hozzászólásokat, hogy minek panaszkodom, örüljek, hogy vékony vagyok. Mégis azért ragadtam „tollat”, hogy leírjam, nemcsak a kövérebb testalkatúak szenvednek a kilóiktól, hanem a soványok is az alakukra irányuló különbözô megjegyzésektôl.Egyik kedvenc fórumom adta az ötletet, hogy írjak, ott találkoztam ugyanis egy hasonló cipôben járó lánnyal. Mert az az igazság, hogy egy kövérebb, molettebb nônek (férfinak) senki sem mondja folyamatosan a szemébe, hogy fogynod kéne, pláne nem stresszeli ezzel a rokonság, ismerôsök és vadidegenek (Jó, biztos van ilyen is, de ritkább.) Aki viszont természetébôl eredendôen sovány, annak lépten-nyomon tûrnie kell a sajnálkozó pillantásokat: „Te miért vagy ilyen sovány? Nem eszel?”, „Te jó ég, mindjárt elfogysz!” Vagy „Hogy lefogytál!” stb., hosszú a sor. Mindig is vékony testalkatú voltam (szüleim is azok), magasságom 163-164 cm, ahhoz jön az 50-51 kg. De: mindig rendesen ettem, sosem koplaltam, sosem fogyókúráztam, nem sanyargattam magam, tehát nem emiatt vagyok sovány. Mégis kamaszkorom óta kapom a megjegyzéseket ismerôsöktôl, idegenektôl egyaránt. Ha vendégségbe mentünk, rögtön az volt az elsô, hogy hú, de sovány ez a kislány. Osztálytársaimról nem is beszélve, utáltam a tesiórát. Bezzeg mikor osztálykirándulásokon látták, hogy reggelire simán megeszek két felvágottas zsömlét, vagy a menzán is mindig üres a tányérom, akkor meg csodálkoztak, hogy hol fér el bennem a sok kaja. Persze egy idô után kialakultak lerázó válaszok, pl. „Családi örökség”, vagy „Ilyen szerencsés testalkatom van”, vagy „Legalább szülés után is csinos leszek…” stb. Vagy próbáltam meg sem hallani. A legjobban az fájt, hogy a legjobb(nak hitt) barátnôm is beszólogatott. Hogy nem normális, hogy 47 kg vagyok! (18-20 évesen csupán annyi voltam.) Mindenesetre a kedves megjegyzéseknek köszönhetôen olyan gátlásos lettem, hogy társaságba se nagyon jártam, pasim se volt sokáig. (De késôbb legalább nem piszkáltam a randikon a salátát az étteremben, hanem lehetett velem jókat vacsorázni, ebédelni, süteményezni!) Egyszer egy nagyszájú haverom megkérdezte, hogy ha ennyire zavar hogy sovány vagyok, miért nem edzek? Hízni nem fogok, de legalább izmosodom. (Hozzá kell tenni korábban táncolni, úszni jártam.) Ennek a srácnak a hatására elkezdtem edzeni, konditornára járni, ami hosszútávon testemnek és lelkemnek nagyon jót tett. Tegyük hozzá, hogy a kor elôrehaladtával a csípôm is kiszélesedett, nôiesebb lettem. Decemberben kisbabám született. Imádtam terhesnek lenni, a legszebb állapot! És: végre kigömbölyödtem! A megjegyzések is elmaradtak. 51 kg-ról indultam és 64 kg-mal mentem szülni. Azóta már eltelt hat hónap, és újból visszafogytam 50 kg-ra. Köszönhetô annak, hogy nem ülök egész nap egy irodában, hanem sokat jövök-megyek a kisbabámmal. Sajnos mostanában, hogy újból 50 kg lettem, megint kapom a kedves beszólásokat. „Jééézusom, te hogy lefogytál”. Hiába mondom, hogy bocs, mindig is ilyen voltam, csak terhesen láttál utoljára és nem emlékszel - ez nem hat meg senkit. Szerintem még nyugdíjas koromban is az alkatom miatt fognak cikizni! Csak azt nem értem: miért? Miért kell egy sovány embernek a szemébe mondani, hogy hú, de sovány vagy? Még ha igaz is? Mit szólnának hozzá, ha visszaszólnék, hogy te meg kissé elhíztál? Nagy sértôdés lenne a vége, azt hiszem. De a vékonynak beszólni nem sértô? Vagy irigykednek rám? Akkor máshogy fogalmazzanak. Ha meg tényleg soványnak látnak, tartsák magukban. Mint ahogy én is magamban tartom, ha valaki csúnya, alacsony, pattanásos, ó-lábú vagy lógó mellû. Nincs két egyforma ember, mások vagyunk, és ez így a jó. (A cikket beküldte: macs77) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.egeszsegtipp.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) egeszsegtipp.hu