Kategória: Egészségügyi problémák, megoldások

A lányomnak Guillain-Barré szindrómája volt

4 évesen a lányomnak Guillan-Barre szindrómája volt, de sikeresen meggyógyult.
Derült égbôl villámcsapásként jött a betegség, de sok munkával sikerült legyôzni. Azóta rendbe jött, szinte nem is emlékszik a kórházra.

2003-ban, az akkor 4 éves lányom Guillain-Barré szindrómás lett.
Egyik napról a másikra "elromlott" a lába. Elôször azt tûnt fel, hogy az ágyában úgy tud felülni, ha hasra fordul és kézzel felnyomja magát. Ilyenkor az ember elkezd gondolkodni, vajon ez eddig is így volt, csak nem figyeltem oda eléggé. Lehet, hogy csak izomláza van, elôzô nap medencepartit tartottunk egy csomó gyerekkel.
Jártam többször gyerekorvosnál vélt betegségekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a másnapot. Délután elmentünk sétálni, gyerekem sokszor elesett. Kérdeztem, mi a baj, azt felelte, nem tudja, de rossz a lába.
Azon az éjszakán nem sokat aludtam, másnap délelôtt indultunk édesanyámhoz, tôle nem messze van az orvos. A ház elôtt pontosan 9 lépcsôfok van, lányom nem tudott megbirkózni vele. A lábát nem tudta emelni, a kezével sem tudta magát felhúzni. Anyánál pánik indul, persze a gyerek ezt nem veheti észre. Idôpontunk csak késôbbre volt az orvoshoz, úgyhogy még két órán keresztül tartanom kellett magam elôtte. Közben ott volt a kétévesem és a 12 éves unokahúgomra is én vigyáztam.
Mire eljött az idô az indulásra, én már idegroncs voltam, szerencsére apa, látva, hogy nem tudunk legyalogolni a rendelôbe, hazaugrott kocsival, elvinni minket. Így értünk az orvoshoz a három gyerekkel, szerencsére a másik kettô kint maradt a kocsiban, én a beteggel be.
A mi orvosunk nyaralt, a helyetteshez mentünk, ô még életében nem látta a lányomat, nem volt megnyugtató érzés.
Vizsgálgatta a gyereket, leguggoltatta, ez ment is, de felállni már nem tudott. Azt mondta az orvos, hogy fogalma sincs, mi a baj, de valami van. A Szent László kórházban van egy
gyermekneurológus ismerôse, akit azonnal fel is hívott, hogy megyünk.
Most már csak a két másik gyereket kellett elhelyezni, úgyhogy felhívtuk anyámat, elvittük a lányokat a munkahelyére, majd miután kijött, otthagytuk ôket az út szélén vele.
Sietnünk kellett, mert az orvos 12-ig van a kórházban, ekkor 11 óra volt. Át a városon ezerrel, de sikerült.
A neurológus már várt minket, vizsgálat, gyerek újra guggol, úgy marad. Reflexeket mért, kopogtatott, majd kiküldte a lányomat apához a váróba. A diagnózisa szerint a lányomnak Guillain-Barré szindrómája van. Ez a betegség a gerincvelôt támadja és bénulást okoz. Gyerekeknél nagyon ritka, általában idôs korban alakul ki. Gyógyszer nincs rá, ha leáll a tüdô, lélegeztetô gépre kerül és plazmaferezist kap. Ez egyfajta vércsere (bár én laikus vagyok, így nem tudom elmagyarázni).
Miután akkor ezekrôl fogalmam sem volt, megnyugodtam, hogy kiderült, mi a baja.
Korai volt az örömöm. Az orvos elkezdte magyarázni, hogy ez mirôl szól, és be kell feküdnie a kórházba azonnal. Még mindig optimistán megkérdeztem, hogy mi a legrosszabb, ami történhet a lányommal. Erre ô nem válaszolt, de ahogy rám nézett, tudtam mire gondol.
Felfoghatatlan, hogy a gyerekem tegnapelôtt teljesen jól volt, eddigi életében alig volt beteg és most meghalhat. Még csak 4 éves, ez igazságtalanság.
Természetesen be akartam feküdni vele a kórházba, aminek csak örültek, hiszen bármikor leállhat a légzése, 24 órás felügyeletet pedig nem tudnak biztosítani mellé. Miután ez egy fertôzô kórház, külön szobát kaptunk, nehogy elkapjon még valamit.
Anyukámmal úgy döntöttünk, hogy ô lesz az éjszakai ügyeletes, én a nappali, hiszen nekem ott volt a kisebbek gyerek, legalább esténként lássam.
Azonnal felvettek az osztályra és rögtön egy gerincvelô-vétellel nyitottak. Ezen nem lehettem jelen, de volt idônk megbeszélni a dolgot a lányommal, aki nagyon okos kislány.
A doktornô, aki elvégezte a beavatkozást, nagyon kedves volt, hálás vagyok neki, mert a gyerekben nem hagyott rossz emléket ez a mûvelet.
A következô pár napban nem nagyon vizsgálgattak, várták, hogy meddig romlik az állapota.
Sokat játszottunk, bár szörnyû volt nézni, hogy a gyerekem nem tud színezni, kártyázni, nem bírja el a ceruzát, kártyalapot.
Már alig bírt menni, de mindennap sétáltunk, az ápolónôk javaslatára. Buborékokat fújtunk az erkélyrôl, gyönyörû idô volt.
Pár nap múlva a lányom megváltozott, nem volt semmihez kedve, egész nap aludt, majd másnap egyfolytában hányt. Kiderült, hogy hiába vigyáztunk, elkapott egy vírust is a kórházban. Bekötötték neki az infúziót, ettôl kezdve én voltam az éjszakás is vele. Kisebbik lányomat egyszer láttam ezalatt, fertôzô kórházba nem mertük behozni.
Éjszakánként úgy aludtam, hogy a kezem a lányom mellkasán volt, lélegzik-e még.
A legszebb napom volt, amikor kiderült, hogy megállt a bénulás. Lehet, hogy örökre így marad, de legalább él.
Jött a gyógytornásznô mindennap, megtanított a fogásokra és közölte, hogy ne járassam a gyereket, mert nem az izmait, hanem az ízületeit használja, ez káros lehet.
Fel sem kelhetett, egész nap az ágyban feküdt, de legalább kaptunk egy tévét.
Az orvosa szabadságra készült, az elsô gerincvelô-lelet negatív lett, így ezt megismételték.
Majd, hogy kizárjunk minden mást, elküldtek gerinc-CT-re és egy izomtónus- vizsgálatra. Az utóbbi nagyon fájdalmas, de a lányom hôsként viselkedett, mint mindig.
Mindkettô negatív lett, a bénulás megállt, ezért 2 hét után hazamehettünk, igaz, hetente háromszor gyógytornára visszajártunk. De legalább otthon voltunk végre!
A lányom napi két órát ülhetett csak, felállni tilos, és otthon is napi egy óra gyógytorna kötelezô volt. Ehhez az elején három ember kellett, mert nem bírta megtartani magát, de csináltuk rendületlenül.
Az orvosunk a nyaralása alatt is folyamatosan érdeklôdött telefonon, közben a gerincvelô-minta kimutatta a vírus jelenlétét, ugyanis csak ez a vizsgálat képes kimutatni a betegséget.
Természetesen mindent megtettünk a gyógyulásért, rendszeresen jártunk kontrollra, gyógytornászhoz.
Fél év múlva a lányom újra járhatott oviba, azóta 12 éves nagylány lett belôle, az egyetlen jele a valamikori betegségének, hogy a bal lábát a mai napig többet kell használnia, hogy erôsödjön, emiatt sántít, ha nagyon fáradt.

(A cikket beküldte: mágnes74)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Ádáz ellenségünk - a rák
Mit sem tudsz róla, miért került szervezetedbe, honnan jött, merre halad, s legtöbb esetben kegyetlenül elbánik velünk.... (tovább)

Mitôl gyógyulhatunk?
A változatosság nem csak gyönyörködtet, hanem általa mindenki megtalálhatja a neki megfelelôt, akár gyógymódról akár másról... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!