|
Kategória: Testünk egészségéért Nekem sikerült leszokni a dohányzásról.Nem dicsekvésnek szánom, csupán saját tapasztalatomat osztom most meg veletek. Kinek mennyire nehéz, vagy könnyű leszokni a dohányzásról, ezt embere válogatja. Van aki könnyen, van aki kínszenvedések árán, de van olyan is, aki egyáltalán nem tud leszokni.Én egész fiatalon megtapasztaltam a dohányzás "örömeit". Még buliból a kollégiumban cigiztünk, titokban. Ez valamikor a 80'-as években volt. Hozzáteszem: élsportoló voltam, de akkoriban nem mértem fel kellőképpen, hogy ez mekkora veszély is a szervezetemnek. Persze nem dohányoztunk sokat, mert hát abban az időben a kollégiumok elég szigorú házirendet tartottak. Szumma szummárum, jó idők voltak. Miután vége lett az iskolának, férjhez mentem, és mivel a párom nem cigizett, én is próbáltam tartani magam. Azért néha rágyújtottam. Közben terhes lettem, és a gyerekek érdekében nem szívtam többet. Tartott ez addig, amíg el nem költöztünk és az új helyen minden lakóval jóban lettünk. Elkezdtünk összejárni és jókat bulizgatni. Ehhez persze hozzá tartozott, hogy csoportosan bagóztunk is. Teltek-múltak az évek és én egyre többet cigarettáztam. A cigi árát folyamatosan emelgették, de ez sem tartott vissza. Közben a gyes is letelt, én pedig visszamentem dolgozni. Ott szintén egy cigizős csoporthoz csapódtam. Valahogy olyan jó volt, vagy csak jónak éreztük, hogy szünetben gyorsan rágyújtunk, dumálunk egy kicsit, és megyünk vissza dolgozni. Néha éreztem, hogy ahogy korosodom, egyre jobban megviseli a szervezetem a cigaretta. Pedig olyan sokat nem is dohányoztam. Nem voltam láncdohányos és nem öltem volna egy cigiért. Aztán egyszer csak eldöntöttem: LESZOKOM! Sajnos nem ment. Jött egy kis probléma, és újra rágyújtottam. Vagy százszor próbálkoztam. Mindenféle fortélyt bevetettem a siker érdekében. Volt hogy 3 hónapig nem szívtam, mert gondoltam télen a hidegben nem megyek ki szünetelni a bagósokkal, így talán le tudok szokni. Aztán kitavaszodott és ahogy megéreztem az illatát, már el is vesztem. Aki dohányzott, és próbált leszokni, az tudja mennyire nehéz. 2008-ban aztán történt egy nagy változás az életemben. Elváltam és elköltöztem otthonról. Lett egy másik kapcsolatom, ami teljesen más, mint az előző. Itt még ugyan dohányoztam, de egyre jobban érett bennem a gondolat, hogy le kell szoknom. Meg hát ugye nem lett olcsóbb sem a cigi. Épp szüreteltünk 2 évvel ezelőtt egy szeptemberi napon, mikor elfogyott a cigarettám. Gondoltam, nem veszek többet. A párom még pár alkalommal szólt a boltban: - Cigit nem veszel? Mondom: - Nem. Aztán egy este leültem a net elé és a hoxa.hu-n nézelődtem, mikor felfedeztem egy csoportot. Leszokásra buzdítottak. Nem kellett több, beléptem. Rengeteget írogattunk. Naponta többször is ellátogattam a csoportba és olvastam a hozzászólásokat. Azóta nem dohányoztam. Nagyon büszke vagyok magamra. A leszokóban lévő dohányosoknak egy jó tanács: csak akkor álljatok neki a leszokásnak, ha fejben eldöntöttétek. Anélkül szerintem nem megy. Ha pedig nem tudtok leszokni, akkor se keseredjetek el! Én tudom milyen nehéz. Kitartás! Drukkolok nektek. A nem dohányzók meg ne ítélkezzenek felettünk! (A cikket beküldte: esto70)
|