Küzdelem a rákkal, 28 éves, kétgyermekes Édesanyaként...

Azért írom ezt a cikket, hogy mindenki vegye komolyan a testünk jelzéseit. És mindig hallgatni kell a belsô hangra, a megérzésekre. Mert azok segítenek nekünk, csak hallgassunk rájuk.. nem szabad félni, mert akkor már be is vonzzuk magunknak a rosszat. Nálam is ez történt. Rettegtem a ráktól. Rettegtem, hogy egy nap azt mondják nekem: rákos vagy.. mint attól is rettegtem, hogy beteg lesz a gyermekem. Ez is bejött, sajnos...

22 éves koromban vesztettem el az édesapámat. Ekkor kezdôdött minden. Ekkor volt 5 hónapos a kislányom. Elkezdôdött a rémálom. Aranyér, mely mindig vérzett. Voltam vele orvosnál rengetegszer, de senki nem küldött tükrözésre. Kaptam kúpot, krémeket. Ideig-óráig hatott, de nem múlt el. Aztán nem is foglalkoztam vele, pedig kellett volna. Ha az orvosok nem, hát nekem. De hát miért is gondoltam volna a legrosszabbra. RÁK? Nekem, ugyan már. Hisz 27 éves vagyok. Nem törôdtem vele. Megvéd a fiatalságom, és különben is, nem törvényszerû. Ezt követte 7 év pokol, Édesapám elvesztése miatt mély depresszióval, és pánikbetegséggel éltem nap mint nap Sokszor voltam a szakadék szélén, élni sem akartam, de ô visszahúzott mindig. A kislányom tartotta bennem a lelket, Ő adott erôt, de nem eleget ahhoz, hogy kimásszak minden rossz lelki betegségembôl. Nem bírtam feldolgozni apukám elvesztését. Ma már tudom, ezen semmilyen gyógyszer nem segít, ezt is magunkban kell lezárni.. Elengedni szeretteinket, mert belebetegedünk.. Bármennyire is fáj az elmúlás, nem tudunk vele mit kezdeni. Csak elfogadni. Elengedni kiket szívünkbôl szeretünk. Szeretlek, Apu. Örökké hiányozni fogsz. 51 évet élt.
Eltelt 7 bús év... aztán terhes lettem kisfiammal. Az élet újra szép lett.. Voltak céljaim, terveim. Eldobtam minden gyógyszert, mindent. Érted kisfiam Mert Érted bármire képes vagyok.. Akárcsak kislányomért. 2008. január 4-én megszületett kisfiam. 1 hónap múlva kiderült, beteg. Glaucoma. Zöldhályog. És csak imádkozhatunk, hogy sokáig lásson. A Jó Istenben bízunk, hogy még nagyon-nagyon sokáig fog látni. Nem bírtam feldolgozni, hogy beteg.. Nem bírtam elfogadni. Rengeteget sírtam, zokogtunk párommal együtt.. kerestem a hibákat, a sok megválaszolatlan kérdés. MIÉRT?
Mit rontottam el? Miért lett beteg a szeme? Miért? Persze minden lelete negatív volt, én nem hibáztam semmiben. Csak a gének. Ükszülôi ágon volt ilyen beteg.. A mai napig nem is tudom, a mai napig nehéz errôl beszélnem. Hogy csak a hit, a remény, ami ezzel a betegséggel felvehetô. Túl vagyunk a 19. altatásos vizsgálaton is vele, ebbôl kettô másfél órás mûtét volt. Amikor az altatógáz dôl a kis tüdejébôl, szinte "élettelen" állapotban adják kezünkbe a kisbabánkat. Az altatások elôtti órákig tartó éhezés. Minden alkalommal. Szörnyû érzés. De ilyenkor arra gondolok, másoknak sokkal rosszabb.. És hálát adok, hogy nekünk úgymond csak ennyi van. Szóval teltek a hónapok, én a padlóra kerültem lelkileg. Kislányom ekkor 5 éves volt, kisfiam pedig 8 hónapos.
Egy nap arra keltem: el kell mennem orvoshoz. Baj van, éreztem, tudtam, hogy nagy a baj.. A belsô hang súgta nekem, menj el. Nem lesz baj, ha elmész. Csak menj.
Elmentem magánúton orvoshoz, majd tükrözések következtek. Kiderült: vastagbélrákom van.. Hogy mit éreztünk férjemmel? 27 évesen, két kisgyermekkel a hátam mögött? Hogy nem veszik komolyan az embert, mert aki fiatal, az nem lehet rákos. Ez a mottó. De az ma már nem igaz. Egy világ omlott bennem össze.. És a páromban is. Hogy itt hagyom ôket. Elmegyek. Örökre. A másodperc egyetlen töredéke alatt átértékelôdött bennem minden, mit addig gondoltam, s éreztem megváltozott. ÉLNI AKARTAM, A GYERMEKEIMET FELNEVELNI, BOLDOG SZERELMES FELESÉGKÉNT, ÉS MÉG BOLDOGABB ÉDESANYAKÉNT ÉLNI. Megmûtöttek, pontosan egy éve ennek, 2008. december 1-jén. Kivettek belôlem minden rosszat. Ezt 4 kemoterápia követette. Megjártam a poklok poklát Iszonyatos érzés.. De a családom, a jó barátok mellettem voltak, és segítettek nekem, nekünk. Amit talán soha nem tudok meghálálni nekik. Életem párja mellettem volt mindenhol.. fogta a kezem, miközben a kemot kaptam, támogatott, mikor már nem bírtam állni sem a fájdalomtól. Ott volt mikor kitoltak a mûtôbôl. Velem volt MINDIG és MINDENKOR. Szeretlek Szerelemem. Ő az, aki mellett meg akarok öregedni. Hogy egy szép napon öreg, fehér hajú asszony legyek. És elmondhassam, NEKEM VAN A LEGDRÁGÁBB FÉRJEM A VILÁGON. A gyerekek csak annyit láttak a kemo alatt, hogy anya megint rosszul van.. Kislányom már felfogta a dolgokat. Tudta, ez a sok rossz, a sok nélkülem töltött napok, esték, éjszakák, mind-mind azért vannak, mert ha anya nem megy, akkor meghal. És akkor a csillagokhoz kerül, mint a nagypapája, az édesapám. Hôsiesen vette az akadályokat. Kisfiam kicsi volt, ô sok mindent nem fogott fel belôle. Ma eltelt már egy év. Minden leletem negatív. Majd most 20-án megyek megint, kontrollra. Hiszem, TUDOM, minden rendben lesz. Még nagyon-nagyon sokáig, MERT FEL AKAROM NEVELNI A GYERMEKEIMET és sokáig akarok boldog feleség, édesanya lenni. Mert nincs ennél szebb dolog az életben. Ma már nincs depresszió, sem pánik, sem rák... MERT ÉLEK, ÉS AZ ÉLET EGY AJÁNDÉK, EGY CSODA, ÉLETÜNK CSAK EGY VAN. Ne pazaroljuk el, és figyeljünk testünk minden jelzésére és a belsô megérzésre. Még akkor is, ha fiatalok vagyunk.. Egy édesanya, aki 27 évesen megjárta a poklot..és úton van... A GYÓGYULÁS ÚTJÁN. És célba fog érni. S a célban gyermekei, és családja várja.

(A cikket beküldte: Deskjet)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Hálapénz vagy tb-finanszírozott ellátás?
Újabban ahogy beleolvasok több fórumra sokszor azt tapasztalom (és persze a való életben is), hogy az emberek nincsenek... (tovább)

Szôrtelenítés akkor és most
Ahogy közeledett 2009 vége és 2010 eleje, úgy nôtt a kis lelkemben a szorongás. Mert akárhány embert követek Twitteren,... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!