Kategória: Testünk egészségéértErô a leszokáshoz (az egészségügy és a nem dohányzók "segítô kezei")
Sok száz leszokási próbálkozás, és sok ezer lesajnáló pillantás után lassan kezdi a dohányos elhinni, hogy számkivetett: ô akaratgyenge, semmirekellô és egyre több helyrôl tiltják ki. De nem dohányzók, ne felejtsétek el: a dohányos is ember!A dohányzás függôséget okoz(hat). Márpedig akit elkapott egyszer a gépszíj, tudja, hogy milyen rettentôen nehéz kiszállni a mókuskerékbôl. A cigi hû társunkká válik: velünk van, ha szomorúak vagyunk, de akkor is, ha épp idegesek, vagy boldogak vagyunk. Közben észre sem vesszük, hogy mennyire függünk a kis bûzrudacskától! A szent szöveget ezúttal kihagynám (tüdôrákot okoz, mennyi pénzt költünk rá, stb.), hiszen mindannyian tisztában vagyunk ezekkel, inkább a leszokás nehézségeire (és az egészségügyünk újabb ellentmondására) hívnám fel a figyelmet. Kedves nem dohányzók! Aki életében nem szívott el egy szálat, ne ítélkezzen. Nincs is nehezebb úgy leszokni (az általunk is valahol mélyen gyûlölt, ugyanakkor imádott) a dohányzásról, ha közben becsmérlô megjegyzéseket hall az ember úton-útfélen. "Úgysem fog sikerülni, csak akaraterô kérdése, blablabla" Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom ezeket a gondolatokat. Valakinek mûködik "csak akaraterôvel", de sokaknak nem (tessék megnézni az ide vonatkozó statisztikákat!), hát becsmérlés helyett nyújtsunk egymásnak segítô kezet. Elsô lépésként, be kell látni, hogy a cigi az drog. Akár a heroin, vagy a kokain. A szervezetnek szüksége van rá, és "szinte bármit" megtenne azért, hogy megkapja a neki járó napi adagot. Elsô felvetésem: a cigi miért legális? Persze, tudom, mert az országoknak rengeteg pénzt jelent az abból származó adó. De ha követjük a gondolatmenetet, akkor a fûnek, és a heroinnak is legálisnak kéne lenni. De kanyarodjunk vissza: a drog és alkoholfüggôknek adnak lehetôséget a leszokásra (detox, ilyen-olyan kezelés), a dohányosnak viszont bedobnak egy jól csengô reklámot, melynek a végén a jól ismert "kérdezze kezelôorvosát és gyógyszerészét" hallhatjuk. Én kérdeztem ôket. Megvetô pillantások közepette tették a megjegyzéseiket rám, és a betegségemre: több alkalommal is felmosták velem a padlót. Végül megkaptam a receptet, amiért mentem: a leszokásomat segítô készítmény ára horribilis volt, de elhatározásom töretlennek bizonyult. Majd a fejembe ötlött: miért nem támogatja a TB a leszokást? Hiszen, nap, mint nap azt halljuk, milyen sokan halnak meg a dohányzás következtében, milyen sokat költ a tüdôbetegekre az állam, és hogy népbetegségrôl van szó...akkor miért is nem támogatja az állam a leszokást? Valószínûleg azért, amiért az abortuszt támogatja, a fogamzásgátló gyógyszereket már nem. Következô gondolatom az volt, ha már engem, mint dohányost így, és ennyi helyen hurcolnak meg, akkor miért csodálkozunk, ha egy tini nem mer a suli orvossal beszélni a menzeszérôl, arról, hogy teherbe esett, hogy nem mernek az emberek AIDS tesztre elmenni (mondván mit gondolnak majd róla), stb. Kihez fordulhatunk, ha valóban, és komoly problémával küzdünk? Barátnôm abortuszra jelentkezett. Az orvosok és ápolók arcára ki volt írva a véleményük...pedig nem ismerték a lány körülményeit, semmit nem tudtak róla. Egy szó, mint száz: sok, talán túl sok gondolatot tömörítettem össze ebbe az anyagba. Mindenesetre annyit szeretnék kérni, hogy ne ítélkezzen senki (se a dohányos, se az abortuszra vagy AIDS tesztre jelentkezô felett), pláne, ha még kicsit sem járt a cipôjében. Inkább kérdezze meg, hogy miben segíthet...lehet, hogy túl idealista vagyok, de nálam bejött. Köszönöm mindenkinek, aki segített a leszokásban, és mellettem állt. Nélkülük nem ment volna. (A cikket beküldte: dancingqueen) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|